Szóval tegnapi reggeli (sok bizarr turista nagy tömegben, bunkó torlódás a büféasztaloknál) után Édesem indítványozta a mielőbbi távozást, és én se tiltakoztam sokat.
Egy rosszarcú thai sofőr (akitől tegnap a motort béreltük) vitt át az Evasonba, és innentől kezdve megértem Kal elfogultságát a hely iránt…
Szóval, bazinagy szálloda, kis belső dzsungellel, saját belső járattal arra az esetre, ha nincs kedved sokat sétálni az apartmanodig. Sok sok szépséges napszívott korlát, meg járópadlók, az egész hely design minimalista, természetes és komfortos. Itt a dolgok nem azt mondják, hogy „nézd, szép vagyok”, hanem, hogy „rád várunk: használj. Érezd otthon magad”…
Az apartmanunk két emeletes az alsó szintet , (ahol a saját kis tengerre néző medencénk van –ez milyen szürreálisan hangzik már) még nem nagyon használtuk, de ott is simán elférne még két ember. Tehát a hotelben minden organikus, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy gyönyörű merített papírral, natúr, lakkozott teakfa dolgokkal és erős szövésű puha tarka textíliákkal és kerámiákkal van tele minden. Nincs műanyag, semmi, az ivóvizet is csatos üvegben kapjuk, nagyon stílusos.
Miután elfoglaltuk és megcsodáltuk a szobát lementünk a partra (a lementünk egy 10 perces gyalogtúrát jelent a szállodán BELÜL), ami gyönyörű, hamvas, fehéres szürkészöld volt, széllel , meg kis szigetekkel, és már csak a hajót vártuk, ami átszállít minket az egyik szigetre.
20 cm-el a víz fölött szelni a habokat (amik jól összepermetezték a naiv fényképész lencséjét), kopott kis fahajóban, egy csomó jobbára kedvesnek tűnő emberrel –párok zömmel, igényesek, kulturáltak-, és nézni a szigeteket a ragyogó bőrsimogató napsütésben… hát nem volt éppen rossz. :D:D
(Anyu, ide el KELL jönnöd, imádtad volna… az életérzés amikor kivisznek a korallhomokos –szép tarka és durva színes homok- saját elhagyatott szigetedre… eléggé jó…)
Egy-egy gyümölcskoktélt ebédeltünk, és hosszú ideig molesztáltunk egy remeterákot meg néhány kagylót. Azt hiszem ez volt a bosszúnk azért mert a korábbi romantikus fürdőzésünket –a parti sekély és átlátszó vízben Kal káromkodása törte meg, mert harapták a lábujjait a halak-
Délután ötkor az utolsó járat visszavitt minket a hotel mólójára, mi pedig a nap hátralevő részében a saját medencénkben fürödtünk, és kipróbáltuk az 180x130 (50?) egy sima, remekül kialakított betonkádat (organikus, kedvesen homoksárga beton, ezzel van burkolva az összes padló,meleg, sima és kellemes), teleengedtük forró vízzel, citromolajas fürdősóval, aztán amíg Kal valami nagyon tutis Nicholas Cage filmet nézett, én meditáltam benne egyet, hogy csak az orrom lógott ki… hát.. több mint komfortérzet….
Este a hotel éttermében vacsoráztunk, büféasztalról… sütöttek nekünk kókuszolajban shrimpet az nagyon jó volt, és a lehetőségek ellenére nem zabáltuk magunkat pocsékká.
Az este a baldachinos hatalmas ággyal.. és persze munkával telt.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment