nixizgis

tegnap.. tanulás, tanulás hátán, most folytatása következik, mert a vizsgáim nem állnak valami fényesen, sebaj.



A tegnap mondása... 'csókold meg a békát... f*** lesz belőle.'

okés, így nem olyan nagy poén, de akkor jó volt...

más... ha valami igazán extrémet akarok majd megint.
Nem, kezdem az elején.
Ma megyünk drága Yeyéhez kínait főzni.. ennek, mivel masszív mája van, és nincs értelme innia, ellenben édesszájú, süti az ára. Ergo tegnap összedobtam pár kókuszgömböcskét, meg ha már lúd, akkor legyen csokis banános muffin is, és mivel szóltak, h csináljak inkább 3 adagot, és még volt meggybefőtt, gondoltam, akkor legyne meggyes is. Na, mire sütéshez értem megettem a meggyet.. már csak pár szem mara, de volt ananász.. gondoltam, sebaj, jó lesz, meggyes ananánosz... a tésztba került meggylé, szamócaszörp, és...

olyan színe lett mint egy zuzmónak.. átmenet a beton, a hűtőpenész, és a kékeszöld között... naggyon kemény...
és még ragad is a külseje.


Más.. Xilem... tegnap , mert már fáradt voltam, és ma korn keltem, és tanulnom kellett volna, kókemény botanikakönyvet olvagattam...
xilem a háncsnak az a része amilyen a vizet szállítja, és sztem állati jól hangzik...
na, most unalmamban, merts enkis em írt, google... és találtam ezt:

http://www.kszgysz.hu/xilem.htm

ilyet meg már régóta kerestem....persze a hogyanokat nem írja le.. de hát, ez is valami...


najo, megyek....

tér, idő

Ma elmagyaráztam nagyinak ebédnél, h mit jelent az h tágul az univerzum.
Akkora kísértést éreztem. Olyan jó lenne elmodani neki mindent amit tudok.. Olyan a lelke mint egy kislánynak...
ÉS nagypapival már nem veszik észre egymást, mert olyanok lettek mint aketten, mint akire tejréteg savanyodott, és morognak állandóan.
Nagypapa olyan szép...
Ül a kis tolókocsijában, és igen, ő az, akinek a vonásait nem rágták szét az évek, most is, még csak félig sem kell behunyt szemmel figylenem, h lássam azt az arcá, amilyen fiatalnak volt.
Annyira szép... Remélem h csak én nem látom, h ők igenis még látják egymást...
Annyira ragyogóak...
És most annyira könnyezem...
Nagypapa minden nap kimegy az udvarra... a fél oldala béna de egy háromlábú bottal tud járni... megtesz 14 kört a kis betonudvaron...ami azt utána elterülő utcát leszámítva bizony egy kicsit csúnya. Aztán visszamegy és visszaül a kocsijába.


Olyan furcsa ez az idő dolog...
Nézegettema saját képeimet... igen, márr jatam is átfújt, mivel látok, és mindenkin, minden egyes ráncot, minden napot, minden nyomot, magamon is látom. Ahogy ágymásután villnatak elő az arcaim, olyna volt, mint egy fuvallat, mint a mesében. Egyszer nekem is olyan lesz az arcom, mint a fák törzse vagy a pergamen. Ehhez persze za kell, h ne vigyen el előbb a tüdőm..:S
Szóval.. belül ma is ugyanaz vagyok, ami 5 éve. Nagy százalékban.. persze, vannak dolgok, amiben változtam, bölcsebb lettem, több dologra vagyok tekintettel... de... most úgy érzem azt, h ez ilyen marad.

Ültem egy kávézóban egy férfival aki hajdan szerelmem volt. Igazán. akiért otthagytam volna a családomat. Nem beszéltünk több mint fél éve. Már mást szeret, boldog. Nekem ő a szerelmet leszámítva ugyanaz...
Aki tudhat rólam mindent.. AKiért szinte mindent megtennék, akiért sokszor imádkoztam, h legyne boldog. Nagyon. Anniyra, amennyire, megérdemli. És ztán a kávézóban megkérdeztem: Boldog vagy?

És csodálkozott h ezt, csak így, hasbavágón felteszem.

A fontos kérdések mellett miért mennek el az emberek?


Olvastam ma egy bácsiról.. aki 82 éves, és még nagybetűs férfi... És... valami ilyet szeretnék.. Olyasvalaki mellett leélni az életem, aki amikor 60 éves vagyok és ráncos, és már csak idős nő kategóriájában a szuprebombázó, akkor is, gáláns lesz, és kezet csókol, és nőklént kezel, és nem szottyadt nagypapa lesz, aki elhiszi, h semmit sem tud csinálni, hanem idős férfi, aki megdícséri a szép szemem és élete szerelme leszek akkor is ha már megöregetünk...

Most van valakim akit szeretek..
ezt pl, nehéz lesz elmondanom neki, h én ezt szeretném... mert ő néha még nem is férfi. Ember.
De lehet, szeret annyira, h akár ezzel tegyen boldoggá. Akár örökre.
Ha meg nem, nem.
Kicsi vagyok még ahhoz, h feladjam az álmaim. 80 évesen is kicsi leszek hozzá.


Milyen furcsa, h a nők megkapták a könnyeket... Nem sírok sokat. Nem hisztizek sokat.
Nem vagyok igazságtalan.
De sokszor könnyezem. Ha meghatódom, ha szép, ha igazságtalan. Haragtól még nem sírtam.. gyűlöletből sem...Ilyeneket nem nagyon tudok.
Így jön ki. Miért teremtették a könnyeket?


Néha találok embereket akik szintén gondolkodnak, és kérdeznek.. sokat.
Ahelyett h pl összahasonlító gazdaságtant tanulnának.

Sólyom

írt, mondta, gondolta, h rám bízná az életét... (tegyük hozzá, kicsit elveszett,nagyszerű képességekkel, lehetőségekkel rendelkező illető, aki egy kicsit... összetett....)

Ezen a gondolatán eltűnődtem...
Első vélemény a zsebből: oks, persze, mit nem tenne meg egy vak szerelmes.
Node, oks, vak, de csak úgy, mint egy ló.. pár irányba.. de a többibe nem lát rosszul.
Sőt.

Szóval, ahhoz hrájöjjek, miért, arra jutottam, h el kell tűnődjek, mit tennék vele...
Elképzeltem, h mit tennék...
Ha mondjuk elvinnének minket kettőnket és azt mondaák, válasszak.. h rajtam múlik, h ő él e vagyhal e.
ÍGy persze éljen.

És ha az én életem az ára?
Na itt eltöprengtem. Arra gondoltam, az övét adnám meg, ha tudnám, h amit kérek cserébe, h a képességeihez méltó életet éljen, és nyissa olyan tágra a szívét és a szemét, amennyire azt adták neki, és megtenné, hogy nem csak néz, hanem TESZ. Hogy úgy táncol, mintha senki sem látná, úgy szeret, mintha nem fájna semmilyen csalódás, és merne lenni, akkor az h én nem vagyok, nem is lenne olyan nagy áldozat azért amit ezáltal meglép...

De az ilyesmi nem kérés alapon működik. És nem is kérnék ilyet. Mert ha kérem, már talán nem is az ő saját útját járná.

Szóval igyekeznék a lehető legbölcsebben és méltányosabban bánni az életével. Még akkor is, ha momentán(jelen idő, jelen élet) nincs közünk egymáshoz.

Lehet, ezért bízná rám.

Furcsa jószág amúgy...
Meg az afféle szerelmesdi is...
aMikor kislány voltam, szerettem volna kurtizán vagy örömlány lenni ha nagy leszek. Mert valami naiv mese folytán úgy gondoltam, h ők nőiesek, kicsit titokzatosak, vonzóak(hiszen a filmekben mindig azok voltak), és megadhatják a szerelmet. Aztán kicsit kibővült a fejemben a funkcióikat tartalmazó szócikk és azóta módosult az elképzelés.
AMik az eredeti elképzelésben szerepeltek, azokat ellenben kimerítem.
És nagyon fura olyannak lenni, aki többeknek jelenheti/te a MINDENT. AZ életet, a boldogságot, a reményt, az otthont, a nyugalmat. Mindegyiküknek meg is adtam volna.. De valahol volt hiba. Talán ott hogy csak egy életem van, vagy h egyikük mellé sem voltam hivatott. Passz.

Tegnap ünnepeltük egy barátom szülinapját.
Szeretem nagyon és msot szüksége volt rám.
Sütkérezett. Az erőmben, a boldogságomban, a harmóniámban, a nyugalmamban. Szerencsés konstelláció volt, h ez így alakult. Ehhez kell, h nagyon szeressem és ne legyen köztünk semmi, ne akarjon tőlem semmit, és amit hozok ne elbűvölje csak elgondolkoztassa és pillanatnyi enyhet jelentsen neki.
Jó, mert így ha ez marad, sokszor nyújtok majd még kezet és ő nekem....Mikor kinek van rá szüksége. :)


Nem szeretek magammal folglakozni sokat.
Jajj, Weöres Sándor de szépségeset írta tulajdonságoktól...
igen.. dédelgetett, büntett, elhanyagolt szokásinkból lesznek bűneink(rossz tulajdonságink), ÁPOLT tulajdonságainkból erényeink. Ápolt tulajdonság... hangsúlyos összetétel. :)


Ennyit mára

anyu, kapcsolat, gondolat

Szóval...

Csacsogtam anyukámmal...
Néha utálom, néha egy kis házizsarnok, de az biztos, h azoknaka dolgoknak a nagy részét, amitől ma élhetem az életem, tőle kaptam.
Igen, a genetikai anyagom felét is, de kaptam sok kulcsot is... mitöbb, egy módszert is arra, h magam készíthessek kulcsokat. Igaz, eléggé kritikai, racionális és elemző személetet adott ehhez, és egy szigorú, logikus, rendszerező formát, amit vajmi kevéssé tudok kihasználni. Az a kevés, amennyire tudom.. nos, az már így is klasszisokkal több,mint ami sokaknak megadatik.

Lényeg.. beszélgettünk a párkapcsolatokról... ezek importanciáiról.

arról, h mennyire keresnek ma társat az emberet.. és mennyire nem tudják, hogy azt keresik...
Ugye?
A szex az legyen jó.. meg vonzó is az illető...de aztán jönnek a de-k ... de makacs, e önző, de akaratos, de rendetlen... de miért van ennyi de?
Azért mert rossz dolgok alapján választunk párt?
Lehet?


Aztán...

TÖPRENGÉS TÁRGYA!!!!!
aztán erről most az jutott eszembe, h anyu annyira jó problémamegoldó, és olyan pazarlás, h egyszer ő is meghal majd, de az embereknek csak egyre több gondjuk lesz... talán érdemes lenne neki megszerveznem, azokat a nő/egyébköröket.. vagyis, olyan EMBERI fórumokat, ahol tud segíteni.. mert elég sokban erre született. Problémamegoldásra. És nem miondegy, hogy ezt egy cég értékesítési módszertanán viszi véghez, vagy valamin, amivel sokaknak segíthet.

Milyen durva egyébként...
h arra is gondoltam, h ezt most beteszem egy excelbe.. a kis táblapontokat.. h még mit szeretnék.
ilyet szervezni anyunak.
Meg az első olyan európai kórház igazgatójának lenni, ahol kizárólag természetes, tradicionális módokon gyógyítják az embereket... ahol ha már vágni kell, sámán énekli előtte álomba...
Jó lenne, nem?
(Azért ha valaki megcsinálja és olvasta ezt, plz ajánljon fel nekem egy álást ott, köszi! Überszuper munkaerő leszek, mert hiszek benne.)
most más jutott eszembe.. az új bejegyzés.

keresztem

; Adni.


Azon gondolkodtam, h eddig őszinte blogom még nem volt.
Nem volt cenzúrázatlan, nem volt igazán kendőzetlen, mosdatlan, őszinte. Mindig, még ha ilyennek indult is, jöttek az ismerősök, barátok az új fórumról, egy idő után születtek bejegyzések, amit valaki nem láthatott, és ezért sosem volt teljes a kép.

Gondoltam, kipróbálom.

aztán eltűnődtem, h már nem fényezésből, de annyi értékes gondolatom, ötletem, kostruktív hasfájásom van, hogy ez bizony lopható, kihasználható, más írhat belőle könyvet, és ami verset, tippet, tervet én ide szülök, azt maholnap holmi méltatlan megvalósítja és aztán nézek....

De.. pont ma gondolkodtam azon, h bármennyire is szeretném, még nincs meg bennem a képesség, hogy segíthessek és taníthassak, mert nem vagyok sem elég türelmes, sem elég megértő, így viszont ha valaki talál valamit, ami megfogan benne, örömet szerezb neki, esetleg megvalsít valamit, ami az én fejemben csak hálátlanul csak egy kis fiókra érdemesülne, inkább csak öröm, hogy igen, volt értelme.

Szóval írok. Azt ami jön.
Elsősorban magamnak. Másodsorban pedig, ha valaki esetleg olvas, kívánom neki a legjobb életet és hogy tisztán lásson az útján.
(harmadsorban meg ebben vajon van magyar helyesírásellenőrző a gépelési hibák kigyomlálása végett? :D:D)