ste megérkeztünk phuketre, - ami egy nagyobbacska sziget- szakadó esőben, kis késéssel, a lassan előbújó csomagjainkkal, és este nyolc körül sikerült elfoglalni a szállodai szobát.
Itt is a szokásos hűtött illatos törülköző és erős citromfűillat fogadott (kezdek vele megbarátkozni)
A szoba korrekt, bár kicsit beázik a terasz felől, faburkolatokkal, meg mókás fürdővel (böhöm nagy épített kockakád, tolóajtók két oldalról, és az elmaradhatatlan orchideás dekorációk)
Tegnap este kicsit voltunk éhesek és eléggé fáradtak (én legalábbis már a taxiban idefelé is csak aludni akartam…) ezért gondoltuk, meglátogatjuk Kal barátainak helyi magyar (!!!!) éttermét, és legalább remek társaságban vacsizunk…
Ember tervez…: a keresett helyen kétszer túlmentünk, így gyors galoppban Kálmánnal az élen átsuhantunk a helyi bazársorok egyikén… oda-vissza… majd egy kicsit oda- vissza…
Közben közöltem, hogy szomjan halok, és ezt minden vicc nélkül… Én rövid hiszti után túlélő üzemmódra váltottam (kussol,megy) majd még néhány utcával később kiderült, hogy az étterem elköltözött –nem tudjuk hova, sőt, a magyar házaspár thai száma sem működik most már.
Ennek örömére ettünk egy elég rossz rántott rákot, és álomba ájultunk olyan hajnali egy felé.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment